Byen var et uhyre, som uavbrutt fødte, oppløste og slukte nye mennesker. - Friedrich Dürrenmatt

Wir lagen beisammen unter der Erde, eingehüllt in ihre warme Dunkelheit, uns nicht mehr fürchtend, und von der Ecke her, wo der Mann auf seiner Matratze schlief, lautlos wie ein Toter, starrten uns die gelben Augen des Hundes an, runde Scheiben zweier schwefligen Monde, die unsere Liebe belauerten.

Nos, nem tudom, vannak-e Liechtensteinben olyanok, akik drámákat írnak, de el tudom képzeni, hogy egy liechtensteini író olyan darabot ír, amely egy vaduzi autóbuszkalauz környezetében játszódik: a darabot egy svájci liechtensteini baráti hét keretében mutatják be Sankt Gallenban, jóindulatúan fogadják, a rendező a bemutató után rendezett ünnepségen a fekete mellett biztosítja a szerzőt, hogy sokkal költőibbnek tartja a darabját, mint Tennessee Williams: Macska a forró tetőnjét, de ezzel aztán annyiban is marad a dolog. A szerző roppant szomorú lesz, és átkozza sorsát, amiért liechtensteininek született. El tudok azonban képzelni egy egészen másfajta írót is, aki nagy örömét leli abban, hogy liechtensteini és csak liechtensteini, akinek Liechtenstein sokkal több, felmérhetetlenül nagyobb, mint az a 159 négyzetkilométer, amennyi a területe valójában. E liechtensteini író kezében Liechtenstein az egész világ modelljévé válik, összesűríti azzal, hogy kitágítja, Vaduzból Babilont és a hercegéből akár Nabukodonozort teremt. A liechtensteiniek ugyan tiltakoznak majd, s mindent mértéktelenül túlzónak találnak, hiányolni fogják a liechtensteini jódlizást és a liechtensteini sajtipart, de ennek az írónak a darabjait nem csak Sankt Gallenban játsszák majd: nemzetközi hírnévre tesz szert, mert kitalált Liechtensteinjében az egész világ tükröződik.

That there is also freedom in captivity, only a prisoner can claim. Coming from a prison guard, this statement would be blasphemy.