[...] invero gli dèi mi avevano fatto dono del privilegio più grande che mente umana possa concepire, la sublime libertà di odiare quelli che ci hann… - Friedrich Dürrenmatt

Senki sem vonja kétségbe, hogy örömet jelent szórakoztatni és megrázni az embereket, azt az örömet viszont, amit a közönség bosszantása jelent, az írók érdekes módon többnyire tagadják, bár meggyőződésem, hogy a legtöbb színdarabot kizárólag e célból írták, s nem is a legrosszabbakat.

Az írói mesterséget mint szabad foglalkozást csak a siker teszi lehetővé; a siker azonban még nem bizonyítja az irodalmi alkotás értékét, csupán arra utal, hogy az író olyan árut állított elő, amit el lehet adni. Lehet, hogy ez nem kielégítő állapot, de az egyetlen lehetséges állapot, bár az írói mesterség mint szabad foglalkozás sokak számára igazságtalan kimenetelű kockázatot jelent (s panaszuk számára nem létezik illetékes hatóság). Az író helyzete csak akkor válik valóban demoralizálóvá, ha az állam beavatkozik: a gazdasági harc helyett az állami írószövetségben betöltött pozíciókért folyik a harc.

Ich fühle, wie ich langsam zu einem Mörder werde. Mein Glaube an die Humanität ist machtlos. Und weil ich es weiß, bin ich ein Säufer geworden.