... to pour out one's heart and not drink vodka at the same time, well, that is inconceivable for a Russian soul... - László Krasznahorkai

The only revolutionary feeling he was aware of, or so he considered while standing in the doorway, was pride, his own pride, a pride that did not allow him to understand that there was no qualitative difference between things, a presumptuous over-confidence which condemned him to ultimate disillusion, for to live according to the spirit of qualitative difference requires superhuman qualities.

Tam o anda tüm olan biteni neyin harekete geçirdiğini kavradı, varoluşun itici gücünün mecburiyet olduğunu, itici gücün motivasyonu doğurduğunu, motivasyonun ise belirlenmiş ilişkiler içinde saldırgan bir katılımı sağladığını, varlığımızın bulunduğu bu katılım noktasından, araştırmacı reflekslerinin önceden belirlenmiş dizisini kullanarak kendisi için faydalı olanı bulmaya çabaladığı noktada, varlığın tümlüğünün aslında bu arzulanan ilişkinin gerçekte var olup olmamasına bağlı olduğunu, tüm bunların sabrın yeterliliğine, mücadelenin incelikli noktalarına ve tesadüflerine göre şekillendiği ve başarılı hareketin, benliksiz varlığın, tam deneme yanılma niteliği taşıdığını kavradı.

...megértette, hogy mindaz, amit mi a létből érzékelünk, nem más, mint a hiábavalóság felfoghatatlan terjedelmű emlékműve, mely az idők végezetéig ismétli önmagát, és hogy nem, korántsem a véletlen szerkeszti a maga rettenetes, kiapadhatatlan, diadalmas, legyőzhetetlen erejével, hogy dolgok szülessenek és szétessenek, hanem mintha egy homályos, démoni szándék dolgozna itt, és ez olyan mértékben bele van szerekesztve a dolgokba és a dolgok közti állapotok szövetébe, hogy a szándék bűze mindent betölt, egy kárhozat tehát, egy megvetés műve a világ, ez csapja meg agyát annak, aki gondolkodni kezd, ezért ő nem is gondolkodik, megtanult nem gondolkodni többé, ami természetesen nem vezetett sehová, mert azt a bűzt csak érzi, bármerre néz, bármerre fordítja a fejét, ez a bűz ott van, mert végül is az ítélet, mely szintén azonos a világgal, azt is tartalmazza, hogy a hiábavalóságnak is és megvetésnek is, mely a szándék formáját öltötte fel, a tudatában kell legyen, a hiábavalóságnak és a megvetésnek is, folyton, minden egyes pillanatban, aki gondolkodni kezd, viszont elég lemondani a gondolkodásról, és csak nézni a dolgokat, már létre is jön a gondolkodás új alakban, vagyis megszabadulni nem lehet, akár gondolkodik az ember, akár nem gondolkodik, mindenképpen a gondolkodás foglya, és iszonyatosan facsarja az orrát a bűz, így hát ő mit tehetne, áltatja magát, azzal áltatja, hogy hagyja, menjenek a dolgok a maguk természetes útján...