We have reached the end of one era, and now we don't know what is all around us. Because we're already in a new era, and it is very different from th… - László Krasznahorkai

For minutes on end he could not tell whether he was really hearing howls of pain, or whether it was simply that his years of long, exhausting work had rendered him incapable of distinguishing between the general noise and ancient prehistoric screams that were somehow preserved in time and now were being raised by the rain, like dust.

I would leave everything here: the valleys, the hills, the paths, and the jaybirds from the gardens, I would leave here the petcocks and the padres, heaven and earth, spring and fall, I would leave here the exit routes, the evenings in the kitchen, the last amorous gaze, and all of the city-bound directions that make you shudder, I would leave here the thick twilight falling upon the land, gravity, hope, enchantment, and tranquility, I would leave here those beloved and those close to me, everything that touched me, everything that shocked me, fascinated and uplifted me, I would leave here the noble, the benevolent, the pleasant, and the demonically beautiful, I would leave here the budding sprout, every birth and existence, I would leave here incantation, enigma, distances, inexhaustibility, and the intoxication of eternity; for here I would leave this earth and these stars, because I would take nothing with me from here, because I've looked into what's coming, and I don't need anything from here.

"egyszerűen csak arról van szó, magyarázta később a hét gyereknek, hogy egy napon ,"eltört nála a mécses", mert most ha visszagondol, az ő története valójában nem is azzal a bizonyos folyóparttal indult, hanem jóval korábban, jóval a folyóparti események előtt, amikor egyszer elfogta egy addig ismeretlen, egy addig teljességgel ismeretlen mélységű és az ő egész lényét alapjaiban megrázó elkeseredés, hirtelen, egyik napról a másikra egyszer csak azon vette észre magát, hogy nagyon, hogy halálosan el van keseredve, amiként akkoriban fogalmazott, "a világ állapota" miatt, és ez nem valami gyorsan érkező és gyorsan múló hangulat következtében állt nála elő, hanem hát, ez egy olyan iszonyú éles bevillanás volt, mondta, ami örökre beég, tudniillik bevillant neki, hogy a világban, ha volt is, már nincsen semmiféle nemes, nem akarja eltúlozni, de tényleg, komolyan, hogy őkörülötte talán nem is volt, mindenesetre soha többé nem is lesz se szép, se jó"